Az Ars Regia énekegyüttes ez évben alakult, részben a tagok saját kedvtelésére, részben azzal a céllal, hogy a nagyobb közönségnek is bemutathassák – elsősorban a középkori zenére összpontosítva – repertoárjukat. A korabarokkig terjedő régizene az, amit még szívesen énekelnek, a középkor azonban számukra kiemelt fontossággal bír. Ez alatt körülbelül a karoling kortól az 1400-as évekig terjedő művészettörténeti időszakot értik. Az együttest Molnár András alapító mutatja be:Nem csak azért fordultunk e korszak felé, mert ez Magyarországon alig ismert „profilnak” számít, hanem azért is, mert e korszak zenéje, és részben az életről alkotott szellemi felfogása – személyenként különböző mértékben és módon – közel áll hozzánk. Néhány olvasó számára talán meglepő lehet, de szemben a marxista filozófia „sötét középkor” képével, erre a korra mi egészen másként tekintünk: fénytelinek, kifinomultnak látjuk, amely ráadásul sokat megőrzött a germán, kelta, római világ, és valamennyit a magyarság varázslatos felfogásából is.
Ismert példaként említhetjük a preraffaelita testvériséget, akik hasonló idealizmussal fordultak e korszak felé. Az együttesben részt vevő énekes-zenészeket ezért két feltétel alapján hívtuk meg: az egyik a zenei tehetség és kifinomult hallás, a másik a régizene és a korszak szeretete volt. A kottaolvasás virtuozitását nem tartottuk elsőrendűnek, mivel a hallás, a tiszta éneklés, vagy az érzékeny hangszeres játék képessége szerintünk fontosabb és meghatározóbb. Ettől függetlenül mindannyian képzett zenészek vagyunk.
Az Ars Regia latinul „királyi művészet”-et jelent, amely eredetileg az alkímia elnevezése, majd a szabadkőművesség is felhasználta saját tevékenységének megnevezésére. Mindezek mellett ez a név ezoterikus tartalmak nélkül is szimpatikus számunkra, hiszen többek között a felségességre utal, amely a középkor művészetében kifejeződik. Nem hisszük azt, hogy kis csoportunk néhány előadása megrengeti a középkorról alkotott rossz felfogások alapjait, magunk számára viszont felfedező kaland lesz. Tervezzük, hogy fellépünk Magyarország középkori templomaiban, esetleg nem is minden esetben koncertet adva, hanem például mise résztvevőiként, amennyiben rátalálunk olyan befogadó papokra, akik szeretik és ismerik a régi stílusú, latin misét, amelyre nemrég Róma püspöke újra áldását adta.
Általában nem tartjuk nagyra a Nyugattal való példálózást, a majmolást, ugyanakkor van néhány dolog, amiben még ma is példát lehetne venni Európa nyugati feléről. Itáliában, Francia- és Spanyolországban, Angliában, sőt Ausztriában vagy Svájcban is számos hírnevet szerzett együttes foglalkozik a középkor zenéjének felelevenítésével, amelyek közül Magyarországon szinte csak a Hilliard Ensemble-ot ismerik valamennyire. Habár Nyugat-Európában sokminden csak divat, azért vannak jó divatok is, és a régizene korhű előadása ilyen jó divat, amit érdemes volna átvenni, ha nem is csak divatból.
Az énekegyüttest legközelebb december 9-én a Miasszonyunk zárdatemplomban a fél 10-es misén, majd ugyanezen a napon délután 16 órakor a pécs-vasasi római katolikus plébániatemplomban hallhatja a közönség.
Képünkön Molnár András, Felcser Judit, Király Nóra és Aradi László.
